Jön-jön-jön 2019!

És nemcsak rengeteg jó könyvvel jön a zsánerolvasók legnagyobb örömére, hanem munkával és szerkesztéssel előre betervezetten. Nagy öröm, hogy a fantasztikumot heti szinten követő Spekulatív Zóna immár velem is "számol". Köszönöm, hogy a terv része lehetek :) 

Íme a II. [bekezdés] pályázat eredménye

Nagy az öröm most a házam táján, és még nagyobb a bizonyítási vágy, hogy az átdolgozandó regényem végül révbe érjen, és boldog olvasókra találjon. Az ünneplés még tart, hiszen az első betűk leütésétől számítva eltelt 10 év. Bár a szöveg nagyját az elmúlt években írtam, rengeteg javításon, ki-és betoldáson átesett már, megfordult néhány béta keze között, és megjárt néhány pályázatot is. Amikor épp nem versenyzett a megjelenésért, elküldtem néhány kiadónak is; volt, aki nem válaszolt, volt, aki elfelejtett, és akadt olyan is, aki tisztességesen végigolvasta, véleményezte, és rámutatott a hibákra, amelyek miatt még nem érzi kiadhatónak. Én pedig javítottam. 

Nem volt mindig egyszerű. 

Most pedig megadatik a lehetőség, hogy a két részesre tervezett szövegből egyet építsek, amihez ismét írni kell, még többet, még jobbat! Izgatottan várom a mentor-szerkesztővel való közös munkát, és remélem velem tartotok ezen az úton, hogy a munkálatok végeztével együtt ünnepelhessük a napot, amikor a Terra Incognita megjelenik :) 

http://bekezdes.twister.hu/2018/12/10/a-2018-as-bekezdes-gyoztesei/

Új esély! Itt a II. [Bekezdés] pályázat shortlistje!

Tavaly 15 pályázó került fel a Twister Media kiadó regénypályázatának, a [Bekezdés] programnak shortlistjére (és hat nyert) , idén pedig 13, köztük több éve csiszolgatott, többször bétáztatott Terra Incognita is. Hihetetlen öröm számomra, hogy újabb esélyt kapott a regényem. 

A pályázatnak persze még nincs vége, ezen a ponton még bármi megtörténhet. Talán másik 12 társam jobbnak bizonyul, mint az általam beadott kézirat, ki tudja... Innen még ki lehet esni, és akkor biztos, hogy egész napos koktélozásba fogom fojtani a bánatom, de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen... Hiszen még az is megeshet, hogy annyi küzdelem, szenvedés, fájdalom, öröm, és csalódottság után mégis kiadóra talál a kézirat, ekkor pedig újabb ok keletkezik a koktélozásra :D Én izgulok, nagyon. 

Aki velem szurkol, megosztja az örömöm, és látogatja az oldalamat friss hírekért! 

A fák dicsérete

Még júliusban jelent meg az Aranymosáson a legújabb novellám, viszont elmulasztottam itt is közzétenni ennek hírét. Lassan aktuális lesz a benne található fő motívum, úgyhogy álljon itt az első néhány mondat (és a folytatás linkje).

1.

A hegy lábánál

bíborra kent napsugár

hajnallábán áll.

Az űrhajó némán szállt le a kora reggeli, szélmentes időben. Legalábbis Moira egy apró koccanást, egy leheletnyi fuvallatot nem hallott a sötétített, duplán szigetelő védőplasztik mögül. Akár egy gyerek, mindkét kezét az üvegre nyomta. Ráncosak, aszottak voltak már, mint a fakéreg. Talán még az orrát is odanyomta volna a hűs felületnek, amikor senki nem látja. Maradék méltóságát megőrizve azonban csak állt ott, szálfaegyenesen, és visszanyelte a könnyeit is – ne tudják, mennyire irigyli azokat, akik most sétálnak ki a fehér testből, és lépnek át a hajóhoz tolt csatlakozórámpára. Boldog, szerencsés földiek, akik utánpótlást hoztak erre a sivár és vergődő bolygóra.

Moira mindig is úgy érezte, hogy az otthona csupán egy purgatórium, átmenet két világ között, a vezeklés színhelye. A Föld, vagy a holdi függőkertek, az lehet csak a valódi Paradicsom! Aki egész életét eltöltötte néhány modulnyi hidroponikus farmon és föld alá fúrt járatban, mesterséges völgyben, idős korára megelégeli a börtönt és a tehetetlenséget. Még a Sziklatemplom angyalhangú kántora szerint is csupán bűnbocsánatért robotol mind, aki leszületett erre a homokszín bolygóra, és a feloldozás eljő majd, hiszen a halál csupán egy ösvény a Mars és a Föld között. Aki jól dolgozik, arra újjászületés vár az élő bolygón.

A bámészkodók arrébb álltak, ki-ki ment a dolgára, csak Moira simított még egyszer végig az üvegfelületen, pont ott, ahová a hajótest sziluettje vetült. A hívója felberregett, és a kargépének képernyője figyelmeztette rá, hogy hamarosan fogadja a telepi orvos, megérkeztek a vizsgálati eredmények.

Lehívta a liftet, és megadta a mínusz hatodik szint kódját. Miközben végigsietett a járaton, és befordult az orvosi szárny folyosóira, jobb kezének ujjaival halványan érintette a megnyugtató, kék és zöld mintás csempéket. Szerette a rajtuk kanyargó növényindák és önmagukba gabalyodó folyondárok képeit, az erdőkre emlékeztették. Legalábbis azokra a holókra, amiket a fogyatkozó földi, érintetlen dzsungelekről megszerzett.

Davis doki leültette a kedvenc helyére, egy cserepes banánfa alá, ami esztétikai és légtisztító funkciója miatt kapott helyet az irodában. Az orvos szerette a trópusi növényeket, legalább annyira vágyott a Paradicsomba kerülni, mint a legtöbb született marsi pornyelő.

Folytatás itt.

Zsoldos Péter Díj: novella kategóriájában jelöltek

 Meglepően indult a mai nap. Jó hírt hozott egy ismerősöm: Zsoldos-díjra jelöltek! Az Új Galaxisban (25. eddig utolsó lapszám) megjelent "Pacem" c. novellám került rá a jelöltek listájára, ami egy bajba jutott űrhajósnőről szól egy elképzelt, alternatív hidegháborús közegben, ahol az "űrverseny" fogalma másképp érvényesül, mint a mi történelmünkben. Ebben a felfordult világban nem is kívánhatna mást, mint egy dolgot, mely a címet is ihlette: békét! 

Tzinkal c. novella

Amíg be nem indul az új Aranymosás-válogató, rendszeresen jelennek meg novellák, interjúk, ajánlók a Könyvmolyképző Kiadó oldalán. Kissé megkésve, de itt is tudatom, hogy sorra került itt egy misztikus novellám, amit az egyik kedvenc írói gyűjtőoldalam, az  Apolló tintafoltjai is szárnyai alá vett. Érdemes oda is benézni további érdekes írásokért :) 

"Ha megtiltanám, hogy emlékeimet körbehordozza a szél a világban, nem ismerhetnétek meg életem történetét. Mily’ veszteség lenne ez számotokra! És mily’ magányosságra kárhoztatna engem, ki egészen idáig áhítoztam, hogy rám találjon egy hozzám hasonlatos lény, egy szélből és illatokból építkező gondolat, ami belesúgja kérges fülembe: „nem vagy egyedül”. Hol vagytok most, emez új korban, istenek?" 

Tovább olvasható az  Aranymosáson. 

Ki vagyok, mit akarok?

Üdvözlök mindenkit a blogomon! 

A felület még nem tökéletes, de nem titkoltan azzal a céllal jött létre, hogy segítsen hidat építeni köztem és azok között, akik szívesen olvasnak sci-fi és fantasy történeteket, alternatív történelmi írásokat. 

Dyta Kostova

Néhány éve foglalkozom aktívabban a fantasztikus irodalommal, a szemfülesek már néhány pályázaton is találkozhattak a nevemmel. Voltak sikereim is, kudarcaim is. Mint minden kezdő, én is átéltem azt a kellemesen bizsergető érzést, amikor az első mű megjelenik, amikor az első pályázati siker megszületik, és azt is, amikor elutasítanak.

Akik a fantasztikum témakörében alkotnak, bizonyára találkoztak már az évente visszatérő, neves pályázatokkal, amelyek mindig új és új kezdetet ígérnek. Nálam sincs ez másként. Első komolyan vett művemet 2013-ban küldtem el a Preyer Hugo novellapályázatra, és a se nem túl jó, se nem túl rossz középmezőnyben végeztem. 

Aztán jött az Aranymosás. A Könyvmolyképző Kiadó híres pályázata és irodalmi magazinja aktívan közreműködik abban, hogy új tehetségek kerüljenek be a szórakoztató magyar irodalom vérkeringésébe, ezért évek óta működteti íróiskoláját, ahová évente legalább kétszer van felvétel. Én is megpályáztam egy helyet. Így lettem a hatodik alkotói fészek tagja, és végeztem az íróiskola alap tanfolyamát 2016 nyarán a Könyvmolyképzőnél. 

Időközben több más pályázaton is részt vettem, ezek eredménye két novella megjelenése az ÚJ Galaxis magazinban. Az első a 2015-ös Preyer Hugó-ra küldött novellám, a Pacem, mely sokkal jobb helyezést ért el a korábbi próbálkozásomnál, és megjelenésre alkalmasnak találtatott. A másik pedig a "Robotok munkában" pályázatra küldött írásom Musicus címmel (a felsorolásban elírták itt alább), és végül az Új Galaxis utódjának számító SF.Galaxis első számában jelent meg.

A sikereken felbuzdulva, és a szorongató határidő miatti nyomás alatt befejeztem regénykezdeményem, a Terra Incognita első verzióját, és be is küldtem a VI. Aranymosás irodalmi válogatóra. Idén februárban értesítettek, hogy a szövegem bekerült a legjobb 20 pályamunka közé, és részletek fognak megjelenni az oldalon, tehát versenyben vagyok a regény megjelenési lehetőségéért. 

Most, hogy a válogatás csaknem egy hónapja lezárult, és már ismerjük a végeredményt, számot kellett vetnem vele, hogy van még mit csiszolni rajta. Van még hová fejlődni. Első alkalommal szembesülhettem vele, hogy az írásom nemcsak az enyém, abban a pillanatban, ahogy kikerült az oldalra, közkinccsé vált, véleményezhető, kritizálható lett. Állítólag minden szerző átéli ezt, és legtöbbjük érzékenyen viseli. 

Ideje tehát a nyilvánosság elé lépni, megosztani az írásokat, a terveket, beszámolni jóról és rosszról, és legfőképp megszokni, hogy ezentúl nemcsak magamnak, hanem nektek is írok. Véleményezzétek ház szívetek szerint az összes kikerülő bejegyzést, semminemű cenzúrát és moderációt nem kívánok alkalmazni. 

Segítsetek nekem felkészülni, tartsatok velem az igazi, nyomtatott könyves szerzővé válás útján!