A válság feloldása


Sokan vannak, akik esküsznek arra, hogy terápiás módszerekkel ki lehet lábalni a lelki válságokból. Vannak csoportos terápiák, önsegítő körök, de el lehet járni szakemberekhez tanácsadásra, legyen az pszichológus, életvezetési tanácsadó vagy házassági ügyekben jártas személy. 
De mi lesz az írókkal? Festőkkel? Színészekkel? Mit tegyenek a művészeti  ágazatok képviselői, ha lelki okok miatt elakadnak pályájukon, elmaradnak a sikerek, elfogy a lelkesedés, a belső motiváció? 

Nem tudom a választ minden kérdésre. Azt viszont elmondhatom, hogy nekem mi segített: a határidő! 

Nem elég, ha magamnak szabom meg, nem elég, ha azt mondom: "két hét múlva jön a következő fejezet". Tudom, hogy ha baj van idebenn, ha túl sok negatív hatás ér (márpedig él a "civil" munkahelyemen), nem fogom megcsinálni. Inkább leszek ígéretszegő, mintsem valahonnan, egy titkos rejtett mélységből kihajtanám magamból a következő fejezetet. De mitévő legyen az ember, ha a körülményei nem oldódnak meg egyhamar? Nos, külső motivációra van szükség, és ez pedig a mindent felülíró, egyelőre még távolból vörösen világító, de minden nappal egyre közeledő határidő! 

Éreztem, hogy hamarosan nem úszom meg a munkát, nem nézhetem tovább az üres papírt, amire nem akarnak kiömleni a szavak. Néhány napja kitöröltem mindent, ami eddig elkészült Az elveszett birodalomból, és új oldalt nyitottam. Itt a blogon olvasható már csak régi formájában mindaz, amit egykor elterveztem. Néhány részletet természetesen fel fogok használni, hiszen sem a szereplőket, sem eseményeket nem dobhatok csak úgy el. 

Felismertem viszont, hogy ha egy díjazott regényt szeretnék írni, akkor a szöveg nem kezdődhet egy vesztes csatával! Milyen keretbe foglalná a történetet, ha bizonyos szereplők már az elején elbuknának? Milyen alaphangot ad egy történetnek, ha halállal és szenvedéssel indul? Ez rossz ómen. És ekkor megtörtént a feloldódás, és tegnap már  helyreállt lélekkel telve írtam az új prológust. 



Ma pedig, mintegy válaszul, megérkezett a legfőbb motivációs erő is: a Könyvmolyképző Kiadó kiírta a VII. Aranymosás Irodalmi Válogató határidejét! 

Mi fog tehát történni? 

Röviden szólva: megkezdődik a visszaszámlálás. A mai napot is beleszámítva 96 nap áll rendelkezésemre, hogy megírjam, átolvassam, kissé szerkesszem Az elveszett birodalmat, kitöltsem a pályázathoz csatolandó adatlapot, elkészítsem a két oldalas konfliktustérképet, és beküldjem a művet a kiadónak. Hát nem csodálatos? Én annak találom. Akinek van kedve, tippeljen, hogy elkészül-e ennyi idő alatt a regény, és ha igen, mikorra? 


A határidő tehát: 2018. január 15.

Munkára fel! 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Zsoldos Péter-díj "novella" kategóriájában jelöltek

  Meglepően indult a mai nap. Miközben arra várok, hogy az idei Aranymosás ra vajon felkerül-e Az elveszett birodalom első fejezete,...