Írói válság

Vége a nyárnak, beindul az ősz, legalábbis a naptárforma szerint. Azon gondolkodom, vajon ezzel együtt az írói válságból is kilábalok-e, illetve az évszak jellegzetes hangulata kimozdítja-e a patthelyzetből Az elveszett birodalom két cselekményszálát? 

Azt ugyanis tagadom, hogy ne foglalkoztam volna a történettel, sőt! Talán túl sokat is foglalkoztam vele fejben ahhoz, hogy képes legyek leírni a legszimpatikusabb verziót. Szerepel itt a blogon egy Prológus és egy fejezet. A fejben-írás során már szereplőket töröltem és újakat hoztam be, elvetettem a Prológust aztán mégis megtartottam, valamint többször átgondoltam a római eseményeket attól függően, hogy épp melyik karakteremnek akartam kedvezni. Mindebből semmi nem jelent meg írásban, ez egy belső harc, ami teljesen felborította az alkotási folyamatot, és olyan agy-sakkra kényszerített, amit képtelen vagyok lejátszani magammal.



Ez lenne vajon az a bizonyos írói válság? Vagy ez valami más, valami pszichés akadály, amelyet egyénileg kell leküzdeni? Egyelőre csak tobzódom aze ötletekben és a verziókban, emiatt elmulasztottam a részletet beküldeni a Kéziratok éjszakájára, és több más pályázat határidejét sem tartottam szem előtt. 

Ezen időszak alatt az egyedüli produktumom egy 100 szavas mini-történet, amit az Aranymosás játékára szültem meg. Csupán 100 szó, de fél napot igényelt, hiszen képtelen vagyok rövid írásokra, még a néhány ezres novellákat sem tudom kellően rövidre faragni. Viszont ez a "munka" sem maradt parlagon, a 100 szavas játék zsűrije dicséretben részesítette néhány másik írással együtt. Ha más nem, legalább ez adott némi biztatást arra, hogy ne adjam fel a pszichés küzdelmet, mert születhetnek jó vagy majdnem jó (és javítható) dolgok, ám ezeknek ára van, amit úgy hívnak: idő. Ráfordított idő, az élet egyéb kötelező cselekedetei mellett fellelhető szabad idő. Az, amit úgy kell ellopni magamnak, hogy végre azzal foglalkozhassak, ami egész nap a fejembe jár. 

Tehát, a már említett játék a következő felhívással fordult a szerzők felé:

"A feladat:

Írj meg pontosan 100 szóban egy kerek történetet.

Legyen eleje-közepe-vége, kerekedjen ki, de ne legyen hosszabb (és ezúttal rövidebb se) 100 szónál. Lássuk, mi mindent lehet ennyi szóban elmesélni!
Kiegészítés: a történet kapcsolódjon valamilyen módon a vízhez. Ez lehet vízpart, szökőkút vagy akár egy pohár víz is. Ami eszedbe jut. "

Az erre írt mini-történettel búcsúzom, remélve, hogy hamarosan legyőzöm a pszichés akadályt, és folytatódhat Az elveszett birodalom, vagy más egyéb történet, ami a fejemben él.

Gyöngyszemű titokban szokta nővéreit követni.

– Gyerek vagy még, maradj otthon és fogj halad a korall-labirintusban! – mondják neki, mielőtt sebesen elúsznak, de Gyöngyszemű nem fogad szót. Ott halad sodrásuk nyomán és fülel. A merülő lapátok ütemes hangjai csobbannak, az emberek így lökik előre a hajót.
Énekelnek! Gyöngyszemű kibukkan a felszínen, hogy hallja a dallamot. Nővérei már mind ott vannak, válaszdalt költenek. Egy matróz előrehajol. Arca kedves, barna, haja napszínű. Gyönygszemű sosem látott még ilyen szép embert, a szíve gyorsabban ver.
Szerelmes is lehetne, ha nővére nem kapná el azt a kezet, és nem rántaná le a naphajú férfit kegyetlenül a mélybe.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Zsoldos Péter-díj "novella" kategóriájában jelöltek

  Meglepően indult a mai nap. Miközben arra várok, hogy az idei Aranymosás ra vajon felkerül-e Az elveszett birodalom első fejezete,...